A végrehajtó az adóssal szembeni intézkedéseket helyszíni eljárás keretében is foganatosítja, melynek során minden külön felhatalmazás nélkül beléphet és vizsgálódhat az adós által használt lakásban vagy egyéb helyiségben. E helyszíni eljárások alkotmányosságát még az Alkotmánybíróság is vizsgálta, melynek során rámutatott, hogy miért jogszerű intézkedései ezek a végrehajtónak. De pontosan milyen intézkedéseket tehet meg a végrehajtó ezen eljárások alkalmával és miért nem célszerű ezeknek ellenszegülni?
A végrehajtás során a végrehajtó megtekintheti és átvizsgálhatja az adós
A végrehajtás során személymotozásnak azonban nincs helye.
A lakás és egyéb helyiség megtekintése azt is jelenti, hogy a végrehajtó szükség esetén felnyithatja az adós lezárt lakását, a tartózkodási helyéül szolgáló vagy egyéb helyiségét, a hozzájuk vezető bejáratot, továbbá megtekintheti az adós bútorát vagy más ingóságát. Ha az adós vagy a nagykorú családtagja ezen cselekmények elvégzésekor nincs jelen, a végrehajtónak tanút kell alkalmaznia, aki az eljárási cselekmény alkalmával történt eseményeket tanúsítja, így neki a helyszíni eljárásról készült jegyzőkönyvet alá kell írnia. A végrehajtó egyébként bármely más eljárási cselekmény lefolytatásánál is alkalmazhat tanút.
A fenti helyszíni kényszercselekmények nemcsak a lakás és egyéb helyiség, vagyontárgyak megtekintését, hanem azok vizsgálatát is magukban foglalják, az adós iratai közül azonban ez csak a gazdasági tevékenységgel kapcsolatos iratokra koncentrálódik.
Ha az ingatlan vagy a helyiség felnyitásához a végrehajtónak zár vagy lakat eltávolításáról kell gondoskodnia, az új zár, lakat kulcsát – ha ezek felhelyezése az eljárási cselekmény végeztével szükséges – az ingatlan fekvése szerinti rendőrkapitányságon helyezi el, ahol azt az adós vagy a vele együtt lakó nagykorú családtagja átveheti. Egyes esetekben ugyanakkor nem szükséges új zárat, lakatot felhelyezni, ilyen például az, amikor a végrehajtó eljárási cselekménye alkalmával az adós, vagy nagykorú hozzátartozója jelen van, ám a végrehajtónak a lakásba, egyéb helyiségbe való bejutását nem biztosítja, így a végrehajtónak intézkednie kell, a zár/lakat felnyitása iránt. Mivel erre vélhetően azért volt szükség, mert az adós, vagy nagykorú hozzátartozója nem gondoskodott a lakás, egyéb helyiségbe való bejutás biztosításáról, ezért a végrehajtó nem kötelezhető a felnyitás után új zár felszerelésére.
Fontos körülmény, hogy a lakás és egyéb helyiség felnyitásához, az abba való belépéshez, továbbá vizsgálatához nem kell, hogy az adós bejelentett lakcíme ténylegesen az adott ingatlan címe legyen, és nem szükséges az sem, hogy az ingatlan az adós tulajdonában álljon. E helyszíni cselekmények elvégzéséhez mindössze elegendő, ha az a feltétel teljesül, hogy az adós ott tartózkodik, valamint, hogy a lakásban, helyiségben van az adós vizsgálat alá vethető vagyontárgya, vagy gazdasági tevékenységgel összefüggő irata.
Ha a helyszíni eljárást az adós hatóság által lezárt lakásában vagy helyiségében kell lefolytatni, a végrehajtó a lezárást elrendelő hatósággal egyeztetett időpontban foganatosítja az eljárási cselekményeket.
A végrehajtó a végrehajtási törvény 42. §-a értelmében főszabály szerint vasárnap és munkaszüneti napon nem foganatosíthat végrehajtási cselekményt. Az eljárási cselekmények elvégzésére e kivételtől eltekintve bármely napon sor kerülhet, az adott nap reggel 6 óra és este 10 óra között.
Ha azonban a végrehajtást foganatosító bíróság írásban engedélyt adott a végrehajtónak, úgy a végrehajtó munkaszüneti napon, továbbá reggel 6 óra előtt és este 10 óra után is eljárhat. Ugyanakkor külön engedély nélkül is folytathatja az este 10 óra előtt elkezdett, de 10 óráig be nem fejezett eljárási cselekményt.
Az időpontok tekintetében értelmezési kérdéskörbe tartozik a munkaszüneti nap fogalma, amelyről egyrészről rendelkezik a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.), azonban a végrehajtási törvényhez készült Nagykommentár rámutatott arra, hogy e körben nemcsak az Mt. által meghatározott munkaszüneti napok veendők figyelembe, hanem azok a munkaszüneti napok is, amelyeket jogszabályi felhatalmazás alapján az arra illetékes szervezetek ilyenként határoznak meg. Az Mt. 102. § (1) bekezdése értelmében munkaszüneti napok az alábbiak:
Nem ez a módja ugyanis a végrehajtó bármely intézkedése vitatásának és ha valaki mégis ezt a nem túl szerencsés utat választja, bizony számolnia kell a szintén nem túl kellemes jogkövetkezményekkel. Még mielőtt tovább lépnénk, hogy miért nem érdemes a végrehajtó helyszíni eljárásának ellenszegülni, tisztázzuk az ellenszegülés fogalmát. Mit minősít ennek a jogszabály? A végrehajtó intézkedésével szembeni ellenszegülésnek minősül, ha a jogszerű végrehajtói intézkedéssel érintett személy:
Ha az adós a fenti magatartást fejti ki a végrehajtó intézkedésével szemben, megvalósítja az ellenszegülést, és ezzel a végrehajtónak a törvény értelmében lehetősége nyílik a rendőrség közreműködését igénybe venni. Természetesen a végrehajtó ezt megelőzően tájékoztatja az ellenszegülést megvalósító személyt az ellenszegülés esetén követendő eljárásról és az ellenszegülés következményeiről, majd ha az érintett e figyelmeztetés ellenére sem működik együtt, a végrehajtó közvetlenül a legközelebbi, általános rendőri feladatokat ellátó helyi rendőri szervhez fordul, amely köteles a végrehajtási eljárásban haladéktalanul közreműködni az ellenszegülés megszüntetése végett a végrehajtó intézkedésének befejezéséig.
A végrehajtó a rendőrség közreműködését a végrehajtási cselekményről készült jegyzőkönyvben rögzíti, amelyben az alábbi adatokat tünteti fel:
A rendőrség közreműködése során elvégezhetők az adós személye elleni kényszercselekmények, a Vht. 5. § (3) bekezdése során pedig a rendőrség jogosult és köteles is megtenni, illetve alkalmazni mindazokat a kényszerítő intézkedéseket és kényszerítő eszközöket, amelyek a rendőrségről szóló jogszabályok szerint megtehetők, illetőleg alkalmazhatók, és az adott esetben a végrehajtás eredményes befejezéséhez szükségesek.
Ám a rendőri közreműködés nemcsak az adós személyét érintő kényszercselekményt jelenti, hanem bizony plusz költségeket is! A rendőri közreműködés jogszabályban meghatározott költségtérítésének összege ugyanis végrehajtási költség és bár azt előlegezni nem kell, a végrehajtási költség viselése az eljárás során az adósra hárul. A szóban forgó költségtérítést a végrehajtó a közreműködő rendőri szerv által elkészített, és az intézkedéstől számított 8 napon belül a végrehajtó részére továbbított igazolás, valamint a végrehajtási cselekményről készült jegyzőkönyv alapján állapítja meg, a jegyzőkönyvet kézbesíti a feleknek. A költségtérítés behajtott összegét a végrehajtó a közreműködő rendőri szerv székhelye szerinti megyei (fővárosi) rendőr-főkapitányság részére fizeti meg.
Egy, még a régi Alkotmány hatálya alatt benyújtott utólagos alkotmányossági vizsgálat iránti indítvány nyomán az Alkotmánybíróság vizsgálta a végrehajtási törvény fent nevesített 43., 44. és 45. §-ait. Az indítványozó álláspontja szerint „a Vht. hivatkozott rendelkezései az „adós” megjelölést használják, de nem utalnak arra, hogy a kényszercselekményeket kizárólag az adós tulajdonában és használatában lévő dolgokra lehetne alkalmazni. Így a jelenlegi szabályozás szerint osztatlan közös tulajdon esetén a nem adós tulajdonostárs is kénytelen eltűrni a kényszercselekményeket, noha vele szemben a törvény alapján nem járhatna el a végrehajtó, így az ő esetében” a tulajdonhoz való alapvető jog [Alkotmány 13. § (1) bekezdése] sérül.
Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy a szabályozás ellentétes volt a régi Alkotmány 59. §-ában foglalt, a magánlakás sérthetetlenségéhez való joggal. Álláspontja szerint sem a haszonélvező, sem a bérlő nem kényszeríthető arra, hogy a tulajdonos adóssal szemben indult végrehajtási eljárásban helyszíni kényszercselekményeket szenvedjen el, mivel ellenszegülés esetén a végrehajtó a rendőrség közreműködését veheti igénybe. A Vht. 45. §-a ugyanis nem csak az adósra vonatkozik.
Az Alkotmánybíróság a 994/B/1997. AB határozatában az alábbiak szerint foglalt állást az indítvány tekintetében: (A 2011. április 25-én megszületett Alaptörvény Záró és vegyes rendelkezéseinek 5. pontja értelmében az Alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozatok hatályukat vesztik. Ugyanakkor e rendelkezés nem érinti az ezen határozatok által kifejtett joghatásokat.)
Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta a végrehajtási kényszer alkalmazásának fő szabályait rögzítő, a Vht. 5-8. §-ait, azzal összefüggésben, hogy a Vht.-nak az indítványban támadott 43-45. §-ai a helyszíni kényszercselekményekről szólnak, ugyanis „lehetővé teszik, hogy a végrehajtás során a végrehajtó megtekintse és átvizsgálja az adós lakását és egyéb helyiségét; szükség esetén az adós lezárt lakását, a tartózkodási helyéül szolgáló vagy egyéb helyiségét, a hozzájuk vezető bejáratot, továbbá az adós bútorát vagy más ingóságát felnyissa; ellenszegülés esetén a végrehajtó közvetlenül a legközelebbi helyi rendőri szervhez forduljon, amely köteles a végrehajtási eljárásban haladéktalanul közreműködni az ellenszegülés megszüntetése végett.”
Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta azt is, hogy a bírósági végrehajtó egyes, a végrehajtást foganatosító intézkedései – ezek között a helyszíni kényszercselekmények – a határozatok végrehajtásának fontos eszközei, a határozatokban foglaltak érvényre juttatását szolgálják.
Rámutatott, hogy az Alkotmánybíróság kezdettől fogva alapvető jognak tekintette a tulajdonhoz való jogot, de azt is kimondta, hogy a tulajdonból származó jogosítványokat az Alkotmány vonatkozó rendelkezéseiben meghatározott keretek között törvény korlátozhatja. Az Alkotmánybíróság az alapjogként védett tulajdont a mindenkori korlátokkal együtt veszi számításba.
Egyrészt hivatkozott a végrehajtási igényper lehetőségére, ha valaki a lefoglalt vagyontárgyra tulajdonjoga vagy más olyan joga alapján tart igényt, és ez a végrehajtás során történő értékesítésnek akadálya, másrészt hivatkozott egy korábbi, az 1115/B/1995. AB határozatára, amelyben az Alkotmánybíróság korábban vizsgálta a magánlakás sérthetetlenségéhez való jog tartalmát. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy „a magánlakás sérthetetlenségéhez való alapjog az emberi méltósághoz való jog, mint általános személyiségi jog alkotó elemeinek egyik, az Alkotmány által nevesítetten biztosított alakzata, amely a magánszféra egyik jelentős összetevőjének sérthetetlenségét alapozza meg. Ez az alapjog egyaránt kapcsolódhat a tulajdonos, a birtokos és más jogos lakáshasználó, így pl. a lakásbérlő, a társbérlő, az albérlő stb. valamely konkrét lakást érintő jogához. A magánlakás sérthetetlenségéhez való alapjog – mint a negatív jellegű alapjogok általában – nem valamely szolgáltatás igénybevételére, nem is meghatározott aktivitás kifejtésére jogosít, hanem a védett tárgykörben a kívülállók bizonyos zavaró, beavatkozó, sértő megnyilvánulásaitól való mentességre és a mentesség állami védelmére jogosít.”
Az Alkotmánybíróság kiemelte azt is, hogy az alapvető jog korlátozása csak akkor tekinthető alkotmányosnak, ha a korlátozás elkerülhetetlen, azaz más alkotmányos alapjog, valamint alkotmányos érték védelme vagy érvényesülése, illetve az Alkotmányból következő feladat megvalósítása más módon nem biztosítható, továbbá, ha az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya arányban áll egymással.
A Vht. kifogásolt előírása kapcsán az alábbiakat hangsúlyozta:
Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján a Vht. sérelmezett rendelkezései ellen irányuló indítványokat elutasította a határozatában.
Az új Alaptörvény hatályba lépésével a korábbi alkotmánybírósági határozatok hatályukat vesztették, ugyanakkor ez nem érinti az ezen határozatok által kifejtett joghatásokat. Ez azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróság a korábbi Alkotmány alapján meghozott határozataira nem hivatkozhat. Ennek magyarázata az Alaptörvényhez fűzött indokolás szerint az, hogy az Alaptörvény rendelkezéseinek az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezést nyerniük, a korábbi Alkotmánytól függetlenül, az Alkotmánybíróság pedig nincs kötve a korábbi Alkotmány alapján meghozott határozataihoz. Az indokolás ugyanakkor azt is kiemelte, hogy ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény valamely rendelkezéseinek értelmezésekor a korábbi álláspontjával azonos álláspontot képviseljen, mint ahogy annak is fennáll a lehetősége, hogy az Alaptörvény értelmezése során a korábbi álláspontjával ellentétes következtetésre jusson.
A végrehajtó helyszíni eljárási cselekményei során elvégzett, az adós lakásának, egyéb helyiségeinek esetleges felnyitása, az oda történő belépés, valamint annak, továbbá az adós vagyontárgyainak és gazdasági tevékenységével összefüggő iratainak a vizsgálata a Vht.-ban foglalt alapelvi szintű rendelkezésével összhangban álló intézkedések. Ugyanis a Vht. kimondja, hogy a végrehajtási eljárás egyik alapvető szerepe, hogy az önkéntes teljesítés elmaradása esetén adott esetben állami kényszerrel is elérhető legyen a végrehajtható okiratban foglalt követelés tényleges teljesítése. Annak ismeretében pedig, hogy a jogszabály szankciókat és további eljárási költségeket ró a végrehajtó intézkedésével szembeni ellenszegülőre, megállapítható, hogy nem érdemes ily módon kifejezni azt, ha az érintett nem ért egyet a végrehajtó eljárási cselekményével. A jogszerű, törvény adta utat célszerű követni, és egy vitatott eljárási cselekménnyel szemben elérhető jogorvoslati utat, a végrehajtási kifogást igénybe venni.
A weboldal általános tájékoztatást ad ügyfeleinknek a végrehajtási eljárásokról, a végrehajtói árverésekről. Bemutatja a végrehajtás során alkalmazott főbb jogszabályokat és választ ad pár olyan kérdésre, amiket gyakran kérdeznek tőlünk ügyfeleink.
Net Világ Technology © 2014 - 2021. Minden jog fenntartva! Net Világ Technology Szerzői jogvédelem alatt álló oldal. Az oldalon elhelyezett képi anyagok, arculati és tartalmi elemek (pl: betűtípusok, gombok, linkek, ikonok, kép, grafika, logó stb.) felhasználása, másolása, terjesztése, továbbítása - akár részben vagy egészében - kizárólag a Net Világ Technology előzetes, írásos belegyezésével lehetséges.
© Net Világ Technology Edit Weboldalkezelő Webalkalmazás © 2014 - 2024.
